A döntés előzményeihez tartozik, hogy a romániai Szörényváron (Turnu Severin) 1940. augusztus 16-24 között folytatott román–magyar tárgyalások nem vezettek eredményre a területátadás kérdésében. A tengelyhatalmak mindenképp el akarták kerülni a fegyveres konfliktus kirobbanását, így a német és az olasz kormány a magyar és román kormányok képviselőit Bécsbe rendelte, hogy a közöttük folyó vitát döntőbíráskodás révén rendezze. A magyar kormányt gróf Teleki Pál miniszterelnök, gróf Csáky István külügyminiszter és Hory András diplomata képviselték. Ciano olasz külügyminiszter naplója szerint — de ezt maga Mihail Manoilescu is elismeri visszaemlékezéseiben — a román külügyminiszter elájult a döntés kihirdetésekor.

A magyar csapatok, a 2. magyar hadsereg egységei 1940. szeptember 5-13 között vonultak be a visszakapott területre. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt.